NAGYBÖJT

Március 31.
 

Nagyon hidd, hogy szeretetében megvannak a veled kapcsolatos tervei, és ha ennyi áldozatot kér tőled, azért van, hogy sokat adjon neked.

Március 30.
 

Ha úgy érzed, hogy megfagy a szíved, menj felmelegedni Ahhoz, aki a szeretet tűzhelye, s aki csak azért kelt ürességet, hogy mindent betöltsön!

Március 29.
 
Minél inkább Istennek adjuk magunkat, annál inkább adja magát Ő is.
 
Március 28.
 

A szenvedés még erősebb kötelékkel egyesít Vele.

Március 27.
 

Annyira féltékeny lelked szépségére… Ő csak ezt nézi.

Március 26.
 

Ha hűségesen az ő életéből élünk, ha egészen egyszerűen azonosítjuk magunkat a Megfeszített lelkének minden mozdulatával, akkor többé nem kell félnünk gyengeségeink miatt, mert Ő lesz a mi erőnk, és ki szakíthat el bennünket Tőle?

Március 25.

Az Ige Anyja, ó, mondd el nekem misztériumodat.

A megtestesülés pillanatától kezdve.

Mondd, hogyan haladtál át a földön

Imádásba temetkezve.

 

Március 24.
 

Szeretet-szótáradból ki kell törölni a „csüggedés” szót.

Március 23.
 
Amikor visszatekintek, mintegy isteni hajszát látok a lelkemért; ó, mennyi szeretet!...
 
Március 22.

Annyira szép az igazság, a szeretet igazsága: „Szeretett engem, és feláldozta magát értem.”

Március 21. 

Miért szeretett engem ennyire? Annyira kicsinek érzem magam, annyira nyomorúsággal teltnek, de szeretem Őt, csak ezt tehetem.

Március 20.

Ha tudná, mennyire szereti önt, hogy minden elmúló percben mennyivel inkább önnek akarja adni magát!

Március 19.
Könyörögtem ehhez a nagy Szent Józsefhez, akiben akkora a bizalmam, hogy siessen segítségemre.
Március 18.

 Ó, tárja fel neked a Mester az ő isteni jelenlétét; az annyira édes és szelíd, annyi erőt ad a léleknek!

Március 17.

Azt kérdem magamtól, hogy lehet, hogy az a lélek, aki kifürkészte a szeretetet, amely Isten Szívében van iránta, ne legyen mindig vidám?

Március 16.

Megfeledkezni önmagáról, ami az egészségét illeti, ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolja önmaga ápolását, mert ez kötelessége, és a legjobb vezeklés, de tegye nagy ráhagyatkozással, köszönetet mondva Istennek, bármi jöjjön is.

Március 15

Olyan jó adni, amikor szeretünk!

Március 14.

Ajánld fel Neki minden szenvedésedet: íme, egy jó mód a Vele való egyesülésre, és egy ima, amely számára nagyon kedves.

Március 13.

 Minden nehézség, minden esemény, minden szenvedés éppúgy, mint minden öröm egy szentség, amely Istent adja nekünk.

 Március 12.
Maradjunk a kereszt lábánál, ahová Kedvesünk hív bennünket, s amikor már nem tudunk imádkozni, ó, akkor nézzük Őt!
Március 11.
Érzem Mesterem „túl nagy szeretetét”, s szeretném áttenni lelkemet a tiédbe, hogy mindig higgy benne, főként a legfájdalmasabb órákban.
Március 10.

Ha próbára tesz bennünket, elrejtőzve lelkünk elől azért teszi, mert tudja, hogy most már túlságosan szeretjük ahhoz, hogy elhagyjuk.

Március 09.
 
Minél inkább próbára van téve a lélek, annál inkább növekszik a hite, mert, hogy úgy mondjam, áthalad minden akadályon, hogy a végtelen Szeretet ölén pihenjen meg, aki csak a szeretet műveire képes.
 
Március 08.

Amikor már nem látod ragyogni szelíd fényét,

És a mély éjszaka körülveszi lelkedet,

Higgy mindig a Szeretetben.

Március 07.

Ebben a nagyböjtben azt kérem Istentől, hogy tárja fel az önnek jelenléte édességét.

Március 06.

Ha teljesen át tudnánk adni magunkat annak kezébe, Aki a mi Atyánk!...

 Március 05.

Akarja, hogy ez a nagyböjt az a sivatag legyen, ahol isteni Hitvesünkkel mély magányban fogunk élni, mert Ő ebben a magányban beszél a szívhez?