Szentmise

„A kápolnát, ha nehézség nélkül megtehető, építsétek a cellák közé. Amennyiben könnyen lehetséges, minden reggel kötelesek lesztek benne összejönni szentmisére” (Regula, 10).

Már az a tény is, hogy Regulánk a kápolnának a cellák közé építését javasolja, jelzi azt a valóságot, hogy minden személyes imánknak a szentmisében kell egyesülnie és Krisztus áldozatának erejében felemelkednie az Úrhoz.

„Az eucharisztikus áldozat bemutatásakor Krisztus megújítja szövetségét az Egyházzal és szentségileg jelenvaló valósággá teszi a húsvéti áldozatot. Az eucharisztikus lakoma az egység jele és a szeretet köteléke. Amikor a közösség részesül az egy kenyérből és kehelyből, akkor egy testben és egy lélekben egyesül. Minden szerzetesnővér naponta részt vesz az eucharisztikus áldozatban, mely az Egyház életének forrása és csúcspontja” (Konstitúció 66). „A közösség középpontja az Oltáriszentségben állandóan jelenlevő Krisztus. Ez segít hozzá az egység megéléséhez Krisztussal, „a mi társunkkal a legméltóságosabb Oltáriszentségben”. Ez Szent Teréz szelleme szerint támogatja az Egyházért végzett imát” (Konstitúció 67).

Az Eucharisztia lelkünk mindennapi tápláléka. Belőle merítünk erőt a lelki küzdelemre, amely hivatásunkhoz szorosan hozzá tartozik, és amelyről a Regulánk hosszú buzdítást ad.

Szent Terézia anyánk így tett tanúságot erről: „Látván tehát az édes Jézus a mi szükségünket, egy csodálatos eszközt talált ki, amellyel kimutatta irántunk való végtelen szeretetét. Azért úgy a saját, mint testvérei nevében kifejezi ezt a kérelmet: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, Uram!” Az Isten szerelméért értsük meg nővéreim, mit kér a mi jóságos Mesterünk, mert életkérdés ránk nézve, hogy ne vegyük e szavakat felületesen. Az anyagi kenyérre ne legyen gondja olyannak, aki őszinte szívvel bízta rá magát Isten akaratára. Ha csak mi magunk nem leszünk okai, nem fogunk éhen halni, mert akármilyen ételre legyen is étvágya a léleknek, a legszentebb Oltáriszentségben megtalálja jóízűen elkészítve és vigasztalással teljesen. Nem létezik ínség, szenvedés és üldözés, amelyet ne volnánk képesek könnyedén elviselni, ha egyszer megízleltük az Ő szenvedéseit”  (TÚ).