A Boldogságos Szűz Mária Rendje és a skapuláré

Kisfilm a Kármelről 3. rész (hangosfilm)

A Kármel hegyén élő első remeték, valószínűleg volt keresztes lovagok, vagy a keresztesek által ideiglenesen visszafoglalt Szentföldre telepedett keresztényekből lett remeték. Kápolnájukat a Boldogasszony tiszteletére szentelték. Arra kötelezték magukat, hogy Jézus Krisztus és az Ő Szűz Anyja szoros követésében élik meg az evangéliumi tanácsokat: a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet. Jeruzsálemi Szent Alberttől ők vették át a Kármel reguláját, és a Kármelhegyi Boldogasszony Testvéreinek nevezték őket.

Szent II. János Pál pápa írja:

A Kármelhegyi Boldogasszony emlékezete, amely oly kedves a keresztény nép számára az egész világon, elsősorban a kármeliták nagy családjához kötődik. Gondolatunk ilyenkor a szent hegyhez száll, amely a Szentírás világában mindig a kegyelem, az áldás és a szépség szimbóluma. Azon a hegyen a kármeliták első templomukat a minden erény szépségével ékes Isten Szent Anyjának, a Flos Carmeli-nek, Kármel Virágának szentelték. Ezzel juttatták kifejezésre, hogy teljesen rá akarják bízni magukat, és hogy Mária iránti szolgálatukat felbonthatatlanul a Jézus Krisztus iránti engedelmességgel akarják összekötni.

A kármelhegyi remetéket vonzotta Illés próféta Istenért való buzgósága és a hit tisztaságáért folytatott harca. Ismeretes a Királyok első könyvéből, hogy Illés a Kármel hegyén bemutatott egészen elégő áldozattal bizonyította, hogy nincs más Isten, az Úron kívül. Illés szavára ugyanis tűz csapott le az égből, és elemésztette az áldozatot.

Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten.” (1Kir 18,39)

Az évekig tartó szárazság után Illés imájára az Úr esőt hullatott az égből.

Illés fölment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: „Menj fel, s nézz a tenger felé.” Ez, miután fölment és arrafelé tekintett, azt mondta: „Nincs semmi sem.” Erre ő ismét szólt neki: „Menj vissza, hétszer.” Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt föl a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. (…) elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. (1Kir 18,42-45)

Az egyházatyák a tengerből fölemelkedő kis felhőben a Szűzanya előképét látták. Az Úr alázatos szolgálóleányát, aki világra szülte az Üdvözítőt, és akiben hatalmas kegyelemeső hullott a világra. Ő az okos Szűz, aki befogadja, őrzi és életté váltja Isten Igéjét. Mária minden Krisztus-követő mintaképe.

Amikor a szaracénok elűzték a kármelitákat a Szentföldről, és a rend létét veszély fenyegette, a rendi hagyomány szerint a Szűzanya megjelent Stock Szent Simonnak, a kármeliták akkori generálisának, és közbenjárásáról biztosította. Különleges pártfogásának jeléül adta neki szent ruháját, a skapuláré vállruhát, kivételes anyai szeretetének jeleként. S ezzel együtt azt az ígéretet, hogy aki hittel viseli, Mária közbenjárására elnyeri az üdvösséget. Az ún. szombati kiváltság pedig XXII. János pápa látomásához kapcsolódik, mely szerint mindaz, aki méltóképpen viseli a skapulárét, a halálát követő szombaton megszabadul a tisztítótűz fájdalmaitól. Később ezeket az ígéreteket az Egyház kiterjesztette azokra a hívekre is, akik fölveszik és hittel viselik a szent vállruhát.

XII. Pius pápa, idézve a középkori miliőt, így nyilatkozik a skapuláréról, a Szűzanya vállruhájáról:

Aki a skapulárét megkapja, ennek felvétele által, a Kármelita Rendhez társul szorosabb vagy tágabb formában. Aki viseli, tanúságot tesz arról, hogy Miasszonyunkhoz tartozik, ugyanúgy, mint egy 13. századi lovag, aki Hölgyének tekintete alatt értékesnek és szilárdnak érezte magát a harcban, s aki az ő színeit hordva inkább halt volna ezer halált, semmint hogy beszennyezze azokat a színeket.

Ne felejtsük el, hogy a Kármel első remetéi a szent hegyen – korábban főként keresztes lovagok voltak!

A skapuláré hittel, illetve méltóképpen való viselése azt jelenti, hogy a Szűzanya szolgálatába állítjuk egész életünket. Márián keresztül jutunk el Jézushoz. A Kármelhegyi Boldogságos Szűz oltalma alatt küzdünk ebben a földi életben.  Ő az az Asszony, aki az ősevangéliumban széttiporja az ellenség fejét. A skapuláré tehát – mint a Szent Szűz jele – védelem számunkra. Olyan szentelmény, amelyet az Egyház mindenkinek ajánl. XII. Piusz pápa így nyilatkozik róla:

Nem kis jelentőségű dologról van szó, hanem az örök élet megszerzéséről a Boldogságos Szűz hagyományos ígérete alapján. A legfontosabb vállalkozásról van tehát szó, és ennek elérésének legbiztosabb módjáról.

Mi ez a mód? Utánozni Máriát, aki Jézus első tanítványa és Krisztus Testének, az Egyháznak Anyja. Nyitottan élni a kegyelemre, Isten ránk vonatkozó tervét hittel elfogadni, és befogadni Jézus Krisztust, akit a mennyei Atya ajándékoz nekünk a Szentlélekben. Mindez pedig akkor lehetséges számunkra, ha az Egyház törvényei szerint élünk. Ha megtartjuk például az állapotbeli tisztaságot. Ez annak, aki törvényes házasságban él, a házastársi hűséget jelenti. Ha rendszeresen járulunk a szentségekhez, vagyis elvégezzük a szentgyónást és vasárnaponként a szentmisében szentáldozáshoz járulunk. Ha az Isten és a felebarát szeretetét gyakoroljuk, miközben teljesítjük állapotbeli kötelességünket. Annak, aki házasságban él, Istenben első családja lelki-testi java. Az Istennel való rendszeres bensőséges kapcsolatra, az imára minőségi időt szánunk, és bekapcsolódunk a mennyei Jeruzsálem dicsőítő énekébe, miközben embertársainkat is az Úr elé visszük. Így viseljük méltóképpen a skapulárét.

Szent II. János Pál pápa írja:

A skapulárén keresztül a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelői kifejezik, hogy annak példája szerint akarják átalakítani életüket, aki számukra Anya, Úrnő, Patróna, Nővér, tisztaságos Szűz, azáltal, hogy megtisztult szívvel befogadják Isten igéjét és testvéreik buzgó szolgálatára szentelik magukat.

A skapuláré viselése tehát kötelezettséget jelent: Mária példájára alakítjuk életünket, tiszta szívvel fogadjuk be Isten igéjét és szolgáljuk testvéreinket.

XII. Piusz pápa mondta:

Hány jó lélek köszönhette, emberileg reménytelen helyzetben, sorsának jóra fordulását és örök üdvösségét a skapulárénak, melyet hordott! S neki köszönhetően még hányan érezték testi-lelki veszedelmek közepette Mária anyai oltalmát! A skapuláré ájtatosság révén kegyelmi folyamok áradtak szét az egész világra.

…a kegyes Anya bizonyára kieszközli Istennél, hogy a tisztítótűzben szenvedő gyermekei a hagyományként ránk maradt úgynevezett szombati kiváltság révén minél gyorsabban elérhessék a mennyei hazát.

A tisztítótűz valójában nem egy konkrét hely. Hiszen halálunk pillanatában, kilépve az időből, számunkra többé már nincs tér és idő. A halál után a tisztulás állapota arra szolgál, hogy alkalmassá váljunk az isteni ajándék befogadására a Szeretetben. A szombati nap a Szűzanya tiszteletére szentelt nap. A szombati kiváltsággal azt akarja jelezni, hogy gyermekét a halál után is segíti, vigasztalja és fölemeli anyai szeretetével. Halálunk után is meg vagyunk jelölve a Szent Szűz jelével, Ő pedig körülölel oltalmával.

Szent II. János Pál pápa is viselte a skapulárét. Az ellene elkövetett merénylet után kórházba szállították.

Amikor a pápa belépett a műtőbe, már nem volt rajta fehér ruhája. Csak egy kis inget hordott és alatta a skapulárét: ez két kis barna, szalaggal összekötött szövetdarab a mellére és a hátára vetve, rajta a Kármelhegyi Boldogasszony képe…

A szent pápának sokat jelentett a Kármel Rendjéhez való kapcsolódás a skapulárén keresztül. Tíz éves volt, amikor fölvette a szent vállruhát és szülővárosában a kármelitáknál formálódott Mária-tisztelete. Ezt írja a szent pápa:

Mária a legtisztább Szűz, akit a kármeliták Anyának, Patrónának és Nővérnek szólítanak, a szemlélődő ember mintaképe, aki érzékeny szívvel hallgatja Isten igéjét és elmélkedik rajta, s aki – Krisztus által, a Szentlélekben – engedelmes az Atya akaratának. Ezért a Kármelben és minden mélyen kármelitás lélekben egy intenzív közösség és családias viszony bontakozik ki a Szent Szűzzel, amely által új módon lehet Istennek élni és folytatni azt a szeretetet, amellyel itt a földön a Fiú szerette Édesanyját, Máriát.

Mária Názáret csöndjében, miközben Szent Fiát táplálja, nevelgeti, ő maga is tanulja megérteni, mit kíván tőle Isten. Ő sem értett mindent. „Fiam, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk!” – mondja Mária a tizenkét éves Jézusnak, aki Jeruzsálemben marad, anélkül hogy szüleinek szólna. A Kármel Mária názáreti otthona, ahol ő diszkrét jelenlétével Szent Fiára mutat: „Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2,5)

A Kármel lelki kincseit Mária a jó édesanya gondoskodásával osztogatja. Szent II. János Pál pápa írja:

Szűz Máriának különleges kegyelme a kármeliták felé – amelyet a Stock Szent Simonhoz kötődő tiszteletreméltó hagyomány említ – kisugárzott a keresztény nép körében is, és sok lelki gyümölcsöt hozott. Ez a kegyelmi adomány nem más, mint a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja. A skapuláré egy eszköz, amelyen keresztül – a lelki javakban való részesedés érdekében – a Kármelita Rendhez társulunk, és egy gyöngéd, gyermeki szeretettől áthatott máriás tiszteletnek a köteléke.

A szeretet egyik ismérve, hogy önzetlen: nem azért ad, hogy kapjon. A skapuláré fölvétele és viselése elköteleződés Mária mellett, aki mindenben követi Szent Fiát, Ő hozzá vezet bennünket is. Sajátos, anyai szeretetével beburkol, mintegy palástja alá rejt, hogy növekedjünk a szeretetben és megőrizzen bennünket szeretett Fiának. Megpróbáltatásokat is küld nekünk, hogy azok türelmes megélésével segíthessen másokat. Mária ruhájában nem ülhetünk tétlenül, mert ez a ruha tevékeny szeretetre kötelez. Tetteket kér tőlünk és áldozatokat. Kemény küzdelmet önmagunkkal szemben, hogy ne a rosszat, hanem a jót cselekedjük, és a szenvedések bátor elviselését, fölajánlva Mária szándékára. Mária ugyanazt kívánja, amit Fia, Jézus, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Ennek szolgálatába áll mindaz, aki Mária ruháját, a skapulárét viseli. Szívesen hordozza a nap terhét-hevét, hogy azok, akik a szőlőmunka utolsó órájában lépnek be az Úr szőlejébe, ők is eljuthassanak az üdvösségre. A skapuláré tehát feladat, áldozatos szeretetet kíván tőlünk úgy, ahogyan Mária tette. Befogadta az Igét, és ezzel vállalta a szégyent, valamint a megkövezés lehetőségét. Elindult Betlehembe várandósan, vállalva a bizonytalant. Betlehemből éjnek idején menekült a Gyermekkel. Elvesztette a tizenkét éves Jézust Jeruzsálemben. Bár anyja volt Jézusnak, mégis tanítvánnyá lett. A szégyenben osztozott vele a kereszt alatt és halott Krisztusát kezében tartva szívét tőr járta át. Társmegváltó Isten kegyelméből, mert teljesítve a mennyei Atya akaratát, mindenben sorsközösséget vállalt Fiával. Mi, akik viseljük a skapulárét, akár szerzetesek, akár világban élő keresztények vagyunk, Mária életében részesülünk itt a földön, és Isten végtelen irgalmából a mennyben is.

A fölvételi szertartásban ezt kérjük Istentől:

Add meg gyermekednek, aki most alázattal kéri a Kármelhegyi Boldogasszony családjának skapuláréját, hogy Jézus Krisztust ölthesse magára élete minden helyzetében, s így eljuthasson az örök életre.

És erre szólítjuk föl a skapulárét fölvevő személyt:

Viseld ezt a ruhát, amely emlékeztet Mária segítő jelenlétére abban a mindennapos elkötelezettségben, hogy bensőleg Jézus Krisztust öltsd magadra, hogy Ő élhessen benned és nyilvánulhasson meg általad az Egyház és az egész emberiség javára, a Szentháromság dicsőségére. Ámen.