A szeretet tudományának szakértője

Október elsején, Lisieux-i Szent Teréz szűz és egyháztanító ünnepén – a tíz éves hagyománynak megfelelően – a kármelita kolostor kápolnájában Msgr. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek atya volt a főcelebráns, a homíliát pedig Szénégető István plébános atya mondta. Az alábbiakban ebből készítettünk összefoglalót.

„Elrejtetted ezeket az okosak és a bölcsek elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki” – mondja Jézus.

A szentek közbenjárnak értünk imájukkal, és életpéldájukkal az örök üdvösségre irányítják figyelmünket, föltárják Krisztus gazdagságát, ugyanakkor tükröt állítanak elénk, hogy mi is növekedjünk Isten dicséretében és imádásában, valamint Isten és egymás szeretetében.

Egy embert akkor érthetünk meg, és akkor tudhatjuk meg, ki is ő valójában, ha megnézzük, honnan jött: kik a szülei, milyen a családja. Október 18-án már egy éve lesz, hogy Ferenc pápa, éppen a Család-szinódus idején, szentté avatta Boldog Louis és Azelie-Marie Martint, Kis Szent Teréz szüleit. Három olyan vonatkozást emelek ki, melyet mind a szülők, mind Kis Szent Teréz életében megtalálunk.

I.                   A hősies fokban megélt szeretet.

Mit tudunk Louis és Azelie-Marie életéről? Mindennap együtt mentek a szentmisére. Fél hat órakor kezdődött a szentmise – hétköznap. Honnan jön Kis Szent Teréz életszentsége? A szülők házasságának szentségéből, melynek legfőbb tápereje a napi szentmise és szentáldozás. Esténként összegyűlt a család, és a szentek életéből olvastak. Teréz mindezt kisgyermek korától látta, és természetes volt számára a mély keresztény hit, valamint a katolikus identitás.

Amikor Kis Szent Teréz életét olvassuk, kitűnik, hogy az evangéliumi kicsinyek sorába tartozott. Nagyon tudott szeretni az élet megannyi területén, hősies fokon. Lisieux-i Szent Teréz „a szeretet tudományának szakértője” – ahogyan Szent II. János Pál pápa nevezte őt. Szent X. Piusz pápa pedig „a modern kor legnagyobb szentje”-ként jelölte meg. Teréz tehát a modern kor legnagyobb szentje, aki a szeretet tudományának szakértője, mert nagyon tudott szeretni. Mi volt ennek hátterében?

A szülők szerelmesen szeretették egymást. Leveleztek egymással, és ezzel jóval megelőzték a Házas Hétvége Mozgalom praxisát. Tizenöt éves házasok, amikor a feleség ezt a levelet írja férjének: „Drága Louis-m! Nagyon rosszul érzem magam, nem lehetek az én kis fészkemben, és ez a fizikai állapotomra is kihat, szinte rosszul vagyok. Próbálom leküzdeni ezt az érzést és uralkodni magamon. Veled vagyok egész nap – lélekben. Azt mondogatom magamban, most biztos, ezt vagy azt csinálod… Vágyom veled lenni, drágám, Louis-m! Egész szívemmel szeretlek! Ölellek, amennyire szeretlek.”

Vajon milyen az én szeretetem? Házasságban, szerzetesként, papként? A szeretet jelenlét: együtt lenni azzal, akit szeretek; elfogadni, megérteni, befogadni őt. Jelent ugyanakkor hosszan tűrést, a türelem gyakorlását. Jelent továbbá beszélgetést, melynek célja az egyetértés, egyet akarás, a kölcsönös segítségnyújtás, együttműködés. – Lehet-e rám számítani? Kinek, kiknek vagyok igazi támasza? Miben kell növekednem? – Isten maga a szeretet. „Szeressétek egymást, ahogy én szeretettelek titeket” – mondja Jézus. A szeretetben való növekedés alázatossá tesz. Ha törekszem rá, hogy minden cselekedetemet a szeretet hassa át, melyről a főparancs beszél, kicsinnyé leszek, evangéliumi kicsinnyé.

II.                A papi és szerzetesi hivatások támogatása.

Louis és Azelie-Marie szeretete abban is megnyilatkozik, hogy gyermekeiket tudatosan nem a maguk számára nevelik, hanem felajánlják őket Istennek, az emberiségnek. Vágynak rá, akarják, hogy gyermekeik szerzetesként az emberiséget szolgálják. (Azelie-Marie korábban szerzetesrendbe szeretett volna lépni, miután azonban nem vették föl, azt mondja, hogy ha házasságot köt, minden gyermekét föl fogja ajánlani Istennek, elengedi Isten szolgálatára.) A kilenc megszületett gyermek közül négy kármelita, egy pedig vizitációs nővér lett.

Teréz ebben a szeretetben nő fel, és a szeretetet teszi meg a tökéletesség útjának. Mindenben szenvedélyesen szeretni akar, és mindennap imádkozik a papokért. „Kicsinységem ellenére apostoli küldetésem van! – írja. Ez a Teréz-Misszió.

III.             Kis Szent Teréz szeretetben egyesült szenvedését hittel hordozta.

Másfél évig súlyos tuberkulózisban szenvedett, az állandó vérveszteség miatt gyönge és erőtlen. „Megértem az öngyilkosokat – írja –, és hálás vagyok, hogy gyógyszereimet elzárták tőlem.” Micsoda mélységeit járhatta meg a szenvedésnek! Teréz szülei is nagyon sok fájdalmat éltek át: kilenc megszületett gyermekükből ötön élték meg a felnőtt kort. Két kisfiú és egy kislány pár hónaposan, egy kislány pedig ötévesen halt meg. Minden egyes gyermek elvesztése súlyos fájdalom a szülőnek. – Teréz három évesen, nagyobb nővére pedig tizenhárom évesen olyan beteg lett, hogy majdnem meghalt. Nagyon szép, ahogyan a szülők gyermekeik betegségét, elvesztését hordozták. A veszteségben, gyászban, betegségben is megvallották: „Most is velünk van az Isten, most is Őt imádjuk!” Louis, az édesapa mindennap imádkozta a rózsafüzért. Azelie-Marie, az édesanya pedig ezt írja rokonának: „Nem adom föl a reményt, hogy – ha lehet – még három vagy négy gyermeknek adjak életet.”

Teréz lelkülete és az egész Egyházat gazdagító életszentsége a szülők hittel megélt fájdalmából és reménnyel vállalt szenvedéséből forrásozik.

A fájdalom és a szenvedés kicsinnyé tesz, amely nemesíti a lelket. A szenvedés által elismerjük kicsiny voltunkat, és beismerjük, hogy mindent Istentől várunk.

Mi az, ami számomra nehéz? Mi az én keresztem? „Aki követni akar – mondja Jézus –, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen…” Testemben vagy lelkemben hordozok-e fájdalmat, gyászt, szenvedést, betegséget? Föl tudom-e ajánlani Istennek? – A fájdalom olykor kiszolgáltatottá, kicsinnyé tesz. Megtanít arra, hogy Őreá hagyatkozzam, és engedjem: Isten munkálkodjék.