Az igazság és irgalmasság Lisieux-i Szent Teréz tapasztalatában

230. levél Jézusról nevezett Ágnes anya részére, 1897. május. 28.

J.M.J.T

Drága Kis Anya, kislánya az imént még édes könnyeket ontott, a bánat könnyeit, de még inkább a háláét és a szeretetét… Oh, ma este megmutattam önnek erényemet, türelmem KINCSEIT!... Én, aki olyan jól prédikálok másoknak!!! Elégedett vagyok, hogy láthattam tökéletlenségemet. Oh, mily jót tesz nekem, hogy rossz voltam!... Ön nem szidta meg kislányát, pedig ő megérdemelte volna, de ehhez már hozzászokott a kislány, az ön szelídsége jobban szól hozzá, mint a szigorú szavak, ön számára a jó Isten irgalmasságának a képmása. Igen, de… Keresztelő Szt. Jn. nővér ellenkezőleg, rendszeresen a jó Isten szigorúságának a képmása, hát jól van!, épp az imént találkoztam vele, s ahelyett, hogy hidegen elment volna mellettem, megölelt mondván (teljesen úgy, mint ha én lettem volna a világ legaranyosabb kislánya): „Szegény kis nővér, ön szánalomra indított, nem akarom önt fárasztani, tévedtem, stb…, stb”. S én, aki tökéletes bánatot éreztem a szívemben, csodálkoztam, hogy nem tesz semmi szemrehányást. Tudom, hogy tulajdonképpen tökéletlennek kell találnia engem, és mert azt hiszi, hogy meg fogok halni, azért beszélt így, de nem számít, nem hallottam mást az ő szájából, csak édes, gyengéd szavakat, úgyhogy nagyon jónak találtam őt, és magamat igen rossznak… Belépve a cellánkba azt kérdeztem magamtól, hogy vajon mit gondol rólam Jézus, és rögtön eszembe jutottak azok a szavak, amelyeket egy napon a házasságtörő asszonyhoz intézett: „Elítélt téged valaki?...” És én könnyekkel a szememben válaszoltam neki: „Senki, Uram… Se az én kis Anyám, a te irgalmad képmása, se K. Szt. János nővérem, a te igazságod képmása, és érzem, hogy elmehetek békében, mert te sem ítélsz el engem!...” Kis Anyám, vajon miért volt oly gyöngéd hozzám a Jó Jézus? Miért nem szid meg engem soha?... Oh, valóban van amiért meghaljak a hálától és szeretettől!...

Boldogabb vagyok, hogy tökéletlen voltam, mintha fenntartva a kegyelem által a szelídség mintája lettem volna… Oly jót tesz nekem látni, hogy Jézus mindig ennyire szelíd, ennyire gyöngéd velem!... Oh, mostantól elismerem, igen, minden reményem be lesz teljesítve… igen, az Úr csodákat fog tenni érettünk, amelyek végtelenül meghaladják a mi hatalmas vágyainkat!...

Kis Anya, Jézus jól teszi, hogy elrejtőzik, hogy csak időnként beszél hozzám, még „a rácson át” (én.én), mert érzem, hogy nem tudnék többet elviselni, a szívem összetörne, mert képtelen ekkora boldogság befogadására… Oh, ön lelkem édes Visszhangja, ön megérti, hogy ezen az estén az Isteni irgalmasság edénye túlcsordult számomra!... ön megérti, hogy ön volt és lesz is mindig a megbízott Angyal, hogy vezessen, és hirdesse számomra az Úr irgalmasságát!...

Az ön egészen kis lánya

A Gyermek Jézusról és Szt. Arcról nevezett Teréz

mélt. kárm. szerz.

Mi áll ennek a levélnek a hátterében?

Ágnes anya így mondta el a tényeket: „Egy napon (Teréz már beteg, de még nincs minden kötelezettség alól felmentve) egy nővér odajött hozzá és azonnali együttműködését kérte egy munkához a festő műhelyben. Én jelen voltam és ellene vetettem, hogy lázas és rendkívül kimerült, de a nővér erősködött. Akkor izgatottság jelent meg a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér arcán, és este ezeket a sorokat írta nekem.”

Egy halálos betegről van tehát szó, aki kimerült és lázas, alig áll a lábán, és ezt a vele lévő nővére, aki édestestvére is, nagyon jól tudja. A másik nővér azonban a munka lázában nem számol ezzel, sőt annyira fontos neki a maga gondja, hogy a figyelmeztetés ellenére is erősködik. De az eset után elgondolkodik és bocsánatot kér.

A kimerült beteg kis híján elveszítette türelmét és most bánkódik miatta. De nem ragad bele az önsajnálatba, hanem Istenre tekint. Ő hogyan látja mindezt? Az itt elmondottakat, kiegészíthetjük azzal, amit Önéletrajzában leírt: „Megértettem, hogy minden lélek nem hasonlíthat egymásra, kell, hogy különbözzenek a családok egymástól, hogy mindegyik a maga módján váljék a jó Isten tökéletes tulajdonságainak a dicsőségére. Számomra végtelen Irgalmát adta, s én ezen keresztül szemlélem és imádom a többi tökéletes Isteni tulajdonságot!... S így mindegyik sugárzik a szeretettől, úgy érzem, hogy még Igazságossága is (és ez talán még jobban, mint a többi) szeretetének hordozója… Milyen édes öröm elgondolni, hogy a jó Isten Igazságos, vagyis, hogy számon tartja gyöngeségeinket, hogy tökéletesen ismeri természetünk törékenységét. Hát akkor mitől féljek? Ő, a végtelenül igazságos Isten, aki annyi jósággal bocsátotta meg a tékozló fiú minden hibáját, vajon nem lesz-e Igazságos velem szemben is, aki »mindig Ővele vagyok«?...” (A 83v)

Éppen annyit remél a jó Isten igazságosságától, mint irgalmától, mert nem felejti, hogy csak por vagyunk… E misztérium láttán majd megszakad a szíve az örömtől. Igen, Isten, aki maga a jóság, be fogja tölteni Teréz végtelen vágyait: hogy halála után jót tehessen a földön.

Érdekes tudni, hogy amikor Teréz nővér fel akarta ajánlani magát az Irgalmas szeretetnek 1896. június 9-én, Ágnes anya a Teréz által szerkesztett szöveget átnézette egy teológussal, a premontrei Madelaine Godefroy atyával, aki kifogásolta Teréz megfogalmazását, mely szerint végtelen vágyakat érez a szívében, s azt mondta, hogy a véges emberi szívnek nem lehetnek végtelen vágyai. Teréz ettől kezdve engedelmességből sohasem használta a „végtelen vágyak” kifejezést, de mindig így gondolta, és általában a végtelen szó megtalálható azokban a szövegkörnyezetekben, ahol legmélyebb vágyairól beszél, mint itt is.

Mindenki azt kapja, amit remél – mondta ugyanő. Ehhez a mondathoz is kötődik egy történet Teréz életéből, mely szerint egy napon azt mondta az idős Febronie nővérnek, hogy ha nem szeretne a tisztítótűzbe jutni, nem fog oda jutni. Nemsokára meghalt a nővér és pár nap múlva Teréz nővér viszontlátta őt álmában. Másnap feldúltan ment a perjelnőhöz és kérte, hogy imádkozzanak Febronie nővérért, mert nagyon szomorú szemmel nézett rá.

Mi mire vágyunk?  Rajtunk múlik, hogy mit fogunk kapni, nem Istenen, hiszen Igazságosságában is éppúgy reménykedhetünk, mint Irgalmasságában – bátorít bennünket Lisieux-i Szent Teréz.