Isten könyörülő irgalma

„Isten mindenkit az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön” (Róm 11,32).
Isten könyörülő irgalma misztérium, a szeretet misztériuma.
Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. Isten ott  járt-kelt a paradicsomkertben az alkony hűvösében. A felhőoszlopban vezette népét, és betöltötte a szent sátort. A Sínai-hegyet beborította Isten dicsősége. Illésnek az enyhe szellőben mutatkozott meg. Máriát pedig beárnyékozta a Magasságbeli ereje. A Tábor-hegyén a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Végül felhő takarta el Őt szemük elől, amikor a mennybe ment.
Isten beborít bennünket irgalmával, könyörülő szeretetével. Sokszor nem értjük Őt, keressük arcát, de elrejti.  Felhő takarja el előlünk. Olyan utakra visz, amelyet nem ismerünk, és elrejtőzik, mert azt akarja, hogy keressük. És akik keresik, megtalálják, mert egyszerre kinyilvánítja magát olyankor, amikor nem is várnánk. Olyankor, amikor össze vagyunk törve, amikor azt gondolnánk, hogy már Ő is elhagyott. És ekkor, amikor nagyon kicsik vagyunk, amikor megvetve érezzük magunkat, akkor Ő, a Könyörülő és Jóságos, betölt bennünket mindent meghaladó szeretetével. Az emberszerető és irgalmas Úr meglátogat bennünket, és lehajló irgalmával fölemel. Egy vagyok veled, „érted lettem a te fiaddá” – olvassuk a nagyszombati vigília olvasmányában. Vagyis érted testesültem meg, szenvedtem, haltam meg és támadtam föl.
Szent Iszidoroszról, a IV. században élt atyáról írják: „Olyan emberszerető és szelíd volt, hogy még ellenségei is, a hitetlenek is félve tisztelték árnyékát, mivel oly igen nagy volt az ő jóindulata.” (Historia Lausiaca) A könyörület és a jóindulat kézen fogva járnak.
„…legyetek egymáshoz jóindulatúak, könyörületesek…” – mondja Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében (4,32).
Ha jók vagyunk egymáshoz, akkor jó egy közösségben élnünk. Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor békességben együtt élnek a testvérek – imádkozzuk a 132. zsoltárban. A jóság békét ad. Amikor szeretettel hordozom a másik gyöngeségét, szelíden betakarom hibáit sajátomként, és így Krisztus békéjét sugárzom a szívébe.
„Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” – buzdít Szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben (12,21).
Korunk egyik sztarece, Vitovnicai Tádé atya mondja: „A földön kevés példánk van. Sok tanító szót lehet hallani, hogyan kell élnünk, de kevés a példa, és kérdés, hogy lesz-e időnk mindazt a tanítást életünkben kipróbálni. De amikor látjuk valakinek az életpéldáját – aki csöndes, békés, szelíd, alázatos, aki nem tud haragudni és mindent megbocsát, mindent szeretettel betakar –, akkor az a személy példaképünk lesz, és mi is olyanná szeretnénk válni. Mert a rosszat nem lehet legyőzni rosszal – csak a jóval.”
Vajon miért Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdődik a Szentatya által meghirdetett Irgalmasság Éve?
Máriában, az Irgalmasság Anyjában nyilvánult meg az isteni irgalom teljessége. Benne, akit eleve megóvott a bűn minden szennyétől. Benne, aki egyszerűségében méhében foganta az Igét, a világ Világosságát, Jézus Krisztust. Ahol ő van, ott van Krisztus. Ezért a Mária-tiszteletet nem lehet túlzásba vinni. Ha hozzá fordulok, ő rögtön Fiához visz, hogy a könyörülő Istennek bemutasson: Látod, Atyám, ő a miénk, Krisztusé és az enyém, vagyis a Tiéd! Mert Szent Fiam mondta neked: "Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tied, az enyém" (Jn 17,10).

Mária gyermeke nem veszhet el, mert az Irgalmasság Anyja beemeli őt az Atya irgalmas szeretetébe. "Mária az a mennyei Felhő, amely magában rejti a Szent Lélek mennydörgését. Lehozza a földre a Szent Lélek harmatát, mely az egész földön a hit termékenységét eredményezi" (Egyház atyák beszédeiből, egy ismeretlen szerzőtől az 5-6. századból).

Nem vagyunk tehát elveszve. Bár forrong a világ körülöttünk, a legdöntőbb tényen mégsem változtathat: „Isten elküldte a Fiát, aki Asszonytól született” (Gal 4,4). Ezután bármi is történik, minden csak viszonylagos, mert a megváltás már befejezett tény, nem lehet meg nem történtté tenni.

Ha a világ nem vesz róla tudomást, az Irgalom Atyja akkor is a kezében tartja a történelem folyását. Az ellenség tombolása csupán nagy zajt csap, ezen az alapvető tényen azonban nem tud változtatni.

Közeledik a megtestesülés nagy ünnepe idén is. A megtestesülésben a könyörülő Isten misztériumának függönye kettéhasadt, és megmutatkozott benne a Teremtő mint az Irgalmasság Atyja, aki úgy szeretette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda (vö. Jn 3,16). Mária a kereszt misztériumában lett az Irgalmasság Anyja. Hűségesen állva Szent Fia keresztje alatt, magához öleli az emberiség nagy családját. Mária házába fogad bennünket, a názáreti otthonba, ahol egyszerű bensőségességben élhetünk a szentháromságos egy Istennel.