Egyszerű hitben keresni Istent

Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, és nem a világnak? (Jn 14,22) – kérdezik az apostolok. – Szálljon le a keresztről, és akkor hiszünk neki – gúnyolódnak az idegenek.

A hit: bizalom, teljes ráhagyatkozás Istenre. Miután mindent elengedtem, és egészen kiszolgáltattam magamat a Teremtőnek, ezután nyilatkoztatja ki magát a szív csöndjében. „Kiüresítette magát” – olvassuk Krisztusról a Filippieknek írt levélben. Kiüresítette, vagyis kiszolgáltatta magát teljesen az Atyával való kapcsolatában. Mindent az Atyának adott, és mindent az Atyától várt. Az Atya a tökéletes adás, a Fiú a tökéletes befogadás és a Szentlélek a szeretet közege, akiben az önátadás megvalósul. Jézus Krisztus, a Fiú földi életében hitben élt. Emberi természete ugyanúgy ódzkodott a szenvedéstől, a haláltól, mint ahogy mi félünk ezektől. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Ő is küzdött a gyöngeséggel, elfáradt és időnként belefáradt az övéivel való életbe, látva azok értetlenségét, hitetlenségét. „Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még benneteket?” – kiált fel. Ugyanakkor a szívek és vesék Vizsgálójára bízott mindent. Ismerte azokat, akiket kiválasztott. Az egyik elárulta, a másik megtagadta, a többiek elfutottak a szenvedés idején. Jézus egyedül marad az Atyával a hegyen, ahol oly sok éjszakát töltött csöndes imádásban. Az Ő eledele, hogy Atyja akaratát tegye. Az Úr hitte, az Atyára támaszkodva hitte, hogy éppen ezek által - a most még kishitű - tanítványok által terjed majd el a megváltás örömhíre az egész világon. Ehhez valóban nagy hit kellett. A Szentlélekben hitte a mi Urunk, hogy az Atya tud a kövekből is fiakat támasztani.

Hogy lehet, hogy még mindig nem hisztek? – kérdezi. Annyi csodát tett tanítványai és a nép, sőt a nép vezetői láttára, és mégsem hittek. Miért?

Van Mózesük és vannak prófétáik... Ha nekik nem hisznek, akkor, még ha a halálból támadna is fel valaki, annak sem hinnének – mondja az Úr.

Mi kell a hithez? Gyermeki szív, semmi más. A gyermek szíve tiszta, nyitott és kiszolgáltatott. Természetes számára, hogy rászorul a gondoskodásra. És őszinte szívvel kér.

Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Nem látom a jövőt, még a mai nap végét sem, mégis hiszem, hogy a kezedben tartasz. A kellemetlen dolgokat jó szívvel akarom fogadni, irántad való szeretetből. Tudom, azért engeded meg, hogy növekedjem a szeretetben. Önző énem lassan tisztuljon, hogy képessé váljak a szeretetre, a Szeretet befogadására, amelyben egészen a Tied lehetek. Várom azt a napot, órát, percet és pillanatot, amikor mindent elengedhetek, hogy Hozzád menjek! Minden lehetséges annak, aki hisz – mondtad. – Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen! – imádkozom a megszállott gyermek édesapjával.

Egy fiatal nővérünk Magyarországon most súlyos küzdelmet vív a rákbetegséggel. Szeretném őt lélekben kísérni az úton!

Itt a szenvedés órája, amikor egyedül kell elindulnom az úton. Egyedül a földön, de Veled együtt, mert Te soha nem hagysz magamra. Gyermek akarok lenni, egészen kisgyermek, aki megfogja Atyja kezét, és engedi, hogy vezesse őt. Tanulni akarok a fizikai vakságban szenvedő testvéreimtől, akik teljes kiszolgáltatottságban élnek, és rá kell hagyatkozniuk a segítségre! Nekik lehet valami mélységes sejtésük a hitről, a bizalomról, amely nélkül nincs ráhagyatkozás. Biztos vagyok abban, hogy Alkotóm, aki a nemlétből életre hívott, miattam emberré lett, és értem meghalt, majd föltámadt, mindent jóságos szeretetből tesz velem. A fájdalom egy kellemetlen orvosság, ami által tisztulok, és ami által tisztítasz másokat is. Minden úgy van jól, ahogyan történik.

Szeretetből akarok élni minden pillanatot, addig, amíg ez a mai nap tart! Mindig csak a mai napot akarom élni, a múltat és a jövőt a Te kezedbe teszem, nem engedek helyet a kísértésnek: Mi lesz velem? A szeretetteimmel? – Atyám, dicsőítsd meg fiadat! – Jézust a szenvedésben dicsőítetted meg, az én utam is ez. Ha az apró dolgokat nem tudom elviselni, elengedni, mi lesz később, amikor komoly keresztekkel kell majd szembenéznem, és magamhoz ölelnem?

Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővérünk, aki fiatalon szintén rákbetegségben szenvedett, ezt írta naplójában az átlépéshez közeledve:

„Hosszú ideje nem írtam. Megy az idő. Perc perc után. Nap nap után. Nem haladok semerre. Úgy érzem magam, mintha egy kihalt állomásépület előtt álldogálnék a puszta közepén. Látom a síneket, de nem tudom, járnak-e rajta vonatok? Sehol egy teremtett lélek, akitől érdeklődhetnék. Nem tudom, mit tegyek. Várok. Nincs erőm elindulni. Nem ismerem az irányt sem.

Mit tegyek? Milyen értelmet találhatnék? Milyen életcélt?

Pár napja eszembe jutott egy régen hallott mondat: Úgy élni, mint aki látta az Úr föltámadását. Legyek az Úr föltámadásának tanúja. Mit értek ezalatt? Szilárd hitet. Reményt sugározni a legnagyobb kilátástalanság közepette is. Derűsnek lenni a szorongások és fájdalmak közepette is. Nem érzek hozzá erőt magamban, de nem találok más értelmet és célt, amivel ezt a kínlódást el tudnám viselni.

Úgy vártam a vonatot, ami elvisz valahová! Már mindegy, hová, csak el innen, a kilátástalan pusztaságból! Nem pazarolhatom életem minden percét hiú várakozásra! (Itt a testi gyógyulásra gondol.)

Újra kell kezdeni! Meg kell találnom az új hozzáállást! El kell fogadnom ezt az új állapotot! Hagyni Istent, hogy ebben a kilátástalan helyzetben cselekedjék!” – írta Kinga nővérünk naplójában.

„Ha szenvedek, tapasztalom a kínok gyümölcsét magamban” – mondta egy szerzetes a 7. századból. A kínok gyümölcse: a türelemben megérett hit és bizalom, melyben Isten szabadítására várok.

Hagyni Istent, hogy az emberileg kilátástalannak tűnő helyzetben cselekedjék. Hiszen csak emberileg nézve lehet kilátástalan a helyzet. Az a helyzet kilátástalan emberileg, aminek a megoldása nincs a kezemben, tehát élő hitre vezet általa az Úr. Azért vannak emberileg nézve kilátástalan helyzetek, hogy megtanuljam a hitet gyakorolni. El kell fogadnom az új állapotot, amit az Úr adott, és hagynom kell őt cselekedni – Kinga nővérünk szavaival élve. Csak a hitben találkozhatok a Feltámadottal, és csak a hitben lehetek tanúja a Feltámadottnak, aki szeretett engem és föláldozta magát értem.

Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővérünk! Könyörögj érettünk!