Levél Kis Szent Teréz Barátainak

Búcsúbeszédében így szólt Jézus apostolaihoz: „eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útjára tér, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” (Jn 16,32) A Getszemáni-kertben átélt halálfélelmében és magányában így könyörgött: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.” (Lk 22,42) Az Atya nem vonta el Jézust a keresztáldozattól, de végig ott volt Szent Fia mellett, amikor ő emberileg átélte az Atya hiányát. A Golgota éjszakájában a zsoltárral szólt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mégsem vesztette el bizalmát az Atyában, nem vádolta hűtlenséggel, hanem mindvégig bízott benne és hűséges maradt a Szeretethez mindhalálig... a feltámadásig... értünk. Jó Pásztorént egzisztenciánk mélyéig utánunk jön, keres, és Feltámadottként azt mondja nekünk: nézzétek a sebek helyét... ez az én testem... örökké élek, hogy közbenjárjak értetek az Atyánál, aki hűséges! Én vagyok az Út, aki Hozzá vezetlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol Én vagyok!
***
Idei nagyböjtünkre rányomja bélyegét az orosz-ukrán háború, a békéért és az áldozatokért végzett ima. Szent Pál szavai jutottak eszembe, míg újra meg újra az Úr elé vittem imámban ezt a helyzetet, ezeket az embereket: „Isten ránk bízta a kiengesztelődés igéjét” (2Kor 5,20). Szoktunk beszélni arról, hogy ki kell engesztelődnünk egymással vagy Istennel, néha mondjuk másokról, hogy engesztelhetetlen ellenfelek, vagy magunkról, hogy nem tudunk megbocsátani valakinek. Valóban, néha annyira mély a kapott seb, hogy minden jó szándékunk és imánk ellenére sem tudunk kiengesztelődni megbántónkkal, s esetleg ő sem velünk. Krisztus azonban kiengesztelt bennünket Istennel, mondja Szent Pál, tehát kérhetjük az ő segítségét, hogy árassza szívünkbe Szentlelkét és feltámadásának erejét, hogy engeszteljen ki bennünket önmagunkkal, egymással, Istennel, az oroszokat az ukránokkal, s az ukránokat az oroszokkal, hogy mi is új életre támadjunk.
***
„Keressetek és találtok…, mindaz, aki keres, talál…” (Mt 7,7-8) – mondja az Úr Jézus.
Keresem az összefüggést, kapcsolatot: pólya – lepel – fátyol között; Urunk születése – sírban való nyugvása és feltámadása – s az Eucharisztia között…
Jöjj, kedves Testvérem, keressük együtt!
Luther mondta: „Ebben a könyvben (a Bibliában) megtalálod a pólyát és a jászlat, amelyben Krisztus fekszik. Jóllehet a pólya egyszerű és igénytelen, de nagyon drága a kincs: Krisztus, aki benne nyugszik”.
„Az Eucharisztia – mondja IV.Orbán pápa – az a titokzatos lepel, mely az ég és föld Urát takarja, mely az Istenembert közelebb hozza a föld szenvedéssel sújtott lakóihoz…”
Sillye Jenő pedig az „Örülj testvérem” című énekében: „Ki gondol most rá, hogy a pólya véres lepel lett?”
„…Rejtőzz el…” – mondta az Úr Illésnek. Ahhoz, hogy felismerhessük, találkozhassunk „rejtőző Istenünkkel”, nekünk is „el kell rejtőznünk”… Kérjük ehhez Szent József atyánk segítségét, aki: „…a fátyol, mely elrejti Őt (Istent). Ez alatt a titokzatos fátyol alatt rejtőzik Mária tisztasága és a lelkek Megváltójának dicsősége…” (Jacques Bénigne Bossuet püspök). Rejtőzzünk köpönyege alá, hogy vele együtt mi is megláthassuk Urunknak rajtunk, a világon, a háborútól szenvedő testvéreinken nyugvó tekintetét! Boruljunk le és imádjuk Istenünket, aki győzött a halál felett, és Aki „győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Kor 15,57)!
—————————————————————————————————————————
Ordinul Surorilor Carmelite Descaltate / Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje
547530 Sângeorgiu de Mureş, Str. Tofalău nr. 170. Jud. Mureş Tel. +40749065399
www.karmelitakolostor.hu email: kis.szent.terez.karmel@gmail.com
Cif: 2457969, Cod IBAN: RO03RNCB0188145543860001 (RON), RO73RNCB0188145543860002 (EUR)
Az Úr Jézus keresztfája az élet fájává lett, amelynek gyümölcseit bőségesen vesszük a keresztkút vize által. A keresztvíz pedig tovább vezethet a szenteltvíz gondolatára, amelynek nagy jelentősége van, hiszen a vízszentelésnél is keresztségünkre emlékezünk. Szentanyánk, Avilai Szent Teréz is gyakran élt vele. Világunk jelenlegi nehéz helyzetében kívánatos, hogy minél gyakrabban rajzoljuk magunkra vele a kereszt jelét: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, mert Szent Teréz tanítása szerint is ez elől menekülnek a gonosz szellemek. Semmiképpen sem szabad a szenteltvizet valamiféle mágikus jelként fölfogni, hanem arra gondolhatunk, amikor magunkra hintjük, hogy ezzel az áldott jellel, a szent kereszt jelével győzte le a mi Urunk a gonoszt és szerezte meg nekünk az Életet, amely túlcsorduló és bőséges gazdagságot rejt számunkra.
***
Marie de la Trinité (Szentháromságról nevezett Mária), szent életű jeruzsálemi klarissza nővért (1901-1942) a XX. század misztikusa- és prófétájaként emlegetik. 1942 nagyböjtjén abban a kegyelemben részesült, hogy a keresztútról maga az Úr Jézus tanította. Ebből szeretnék két gondolatot megosztani, ami engem különösen mélyen érintett.
Az Úr Jézus elmondta, hogy a második elesésnél kimerültsége elérte a legvégső határt. A lelkek iránti szeretete adott erőt ahhoz, hogy mégis fel tudjon kelni. Azt tanácsolta: amikor a szenvedés és fájdalom már kibírhatatlan, kérjünk tőle szeretetet. „Senkitől se tagadom meg, aki kéri” – mondta. Nagylelkűségre buzdított a szeretetben: „A szeretet életében semmiféle szeretet nem megy veszendőbe. Légy nagylelkű! Az sohasem lesz túl sok! Az sohasem lesz elegendő!” (MARIE DE LA TRINITÉ Jézus szól. Budapest, Szent István Társulat, 2018. 282-283.)
***
A Titok bennem van, csak be kell lépnem bensőmbe, hogy rátaláljak. Ő hív és minden pillanatban vár. Nem valakire, hanem rám vár. Nem valamikor, hanem most. Krisztus a kapu a Szentháromsághoz: „Én vagyok az ajtó” (Jn 10, 9). – Hogyan vár rám? – „A kereszten függve Krisztus, mert rád várakozik, lehajtja fejét, hogy megcsókoljon, kitárja karját, hogy átöleljen, kezei megnyílnak, hogy javakban részesítsen, teste kifeszül, hogy teljesen odaadja magát neked, lába leszögezve, így várakozik, oldala feléd nyitott, hogy bebocsásson oda.” (Szent Bonaventúra) – Nincs más út a Szentháromsághoz, csak a Megfeszítettel való teljes azonosulás. A kereszt az „egybekelés napja”, amelyen nászra lép Isten a teremtménnyel. – Mit tett az Isten az emberért, értünk? Az élet megváltásának ára túl magas volt (vö. Zsolt 49,9)… „Ó, Uram, Jézus Krisztus, te érettem nem kímélted magad: sebezd meg szívemet sebeiddel, részegítsd meg elmémet véreddel, hogy bárhová forduljak is, mindig magam előtt lássalak, ahogy a kereszten függsz, (...) hogy ne találjak semmi mást, csak téged.” (Szent Bonaventúra)
***
A Béke Fejedelmének ítélete: az üdvösség, amely béke és öröm a Szentlélekben. Jöjj el, Urunk, Jézus az emberi szívekbe ezen a húsvéton is!
Ezt kérjük szeretetteljes imával,
a marosszentgyörgyi kármelita nővérek