Napról napra Szentháromságról nevezett Szent Erzsébettel

A Jel Kiadóval közös gondozásban megjelent legújabb könyvünk

1984. november 25-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatja. Új fényként üdvözli, amely fölragyog előttünk: egy biztos és megbízható útmutató…, egy olyan tanú, aki telve van a szeretet gyökereivel és meggyökereztetésének örömével..., akinek üzenetét ma prófétai erővel terjesztik.
1880. július 18-án katonai táborban születik. A kicsi Sabeth tehetséges, akaratos temperamentuma viharos, néha erőszakos. Ám minden vonzza, ami nagy és szép, s ez nyitja meg Jézus számára, akiért szeretetből le akarja győzni szörnyű természetét.
Tizenhárom éves korában zongoraversenyen első díjat nyer a konzervatóriumban.
Ám vágya máshol jár: őrülten akarja szeretni Jézust és Neki akarja szentelni életét.
A korabeli fiatal lányok életét éli, és minden föllelkesíti: a tenger, a hegy, a barátság, ugyanakkor a plébánia is, a betegek látogatása, a gyermekeknek adott hitoktatás, de mindennél jobban, és mindezeken keresztül: az imádság. Erzsébet egyre inkább úgy érzi, hívja a Kármel, hogy szüntelenül imádkozzék, és hogy közelebb hozza az emberiséget Istenhez. Miután legyőzi anyja ellenállását, huszonegy éves korában belép a dijoni Kármelbe. Mélységesen boldog: imádságos, fáradságos élet, szegénység, melyet azonban megvilágít Isten jelenlétének Napfénye és a testvéri szeretet. Isten Igéjéből táplálkozik, különösen Szent Pál leveleiből, aki meghívja őt Isten dicsőségének dicséretére, Istenére, aki túláradóan szeret minket. Erzsébet viszonozni akarja, és szeretné szeretni a Szeretetet a mindennapi életben, a közösségi életben.  Leveleiben megosztja, többnyire világban élő barátaival (legtöbbjük laikus), a csodálatos fölfedezést: mindnyájukat hívják, mindnyájukat szeretik, mindannyian a Jelenlévőnél laknak.
1904-ben önmagának írja híres imáját (ma már több mint harminc nyelvre fordították le):
,,Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hadd felejtsem el teljesen magam…”
Az akkor még gyógyíthatatlan Addison-kórban szenved, 1906-tól hosszú, kilenc hónapos fájdalom vár rá. Nagy szenvedése közepette továbbra is örömét fejezi ki, hogy szerethet, és felajánlja magát. Huszonhat éves korában, 1906. november 9-én hal meg.  Előző nap ezt suttogja: ,,Megyek a Fényben, Szeretetbe, az Életbe”.
Azóta ragyogása tovább terjed, és Erzsébet az egész világon barátokat szerez!
Ez a háromszázhatvanöt gondolat, melyet halálának századik évfordulója alkalmából jelentettek meg, segíti, hogy sokan engedjék: üzenetének világossága utat törjön bennük. Minden egyes ember meg fogja hallani a hívást, hogy szentté legyen, fényhordozó a történelemben, XVI. Benedek pápa gyönyörű kifejezése szerint, mert így lesz egy férfi vagy egy nő a hit, a remény és a szeretet hordozója (vö. XVI. Benedek: DEUS CARITAS EST).

Megrendelhető Magyarországon: www.prosperod.hu

Külföldön: www.bookline.hu